Alkalmazkodásról!

Már írtam pár véleményt a lovak történetéről,barátkozásukról stb. remélem elnyerte tettszését.

Most arról írnék,hogy a lovak hogyan tudtak alkalmazkodni a változásokhoz.

Sok faj átalakult az idők folyamán.Alkalmazkodni az új körülményekhez,az erdőhöz, a hegyekhez, az ingoványokhoz, azt is jelenti,hogy a lovaknak meg kellett változniuk.

Nagyon sok időn keresztül semmi sem akadályozta meg a lovakat abban,hogy szabadon kószáljanak.De az emberek száma egyre nőtt,és erőszakkal elvették a lovak szabadságát.

Az első emberek  vadászok voltak, akik lassanként elfoglalták és megművelték a földet.A szántóföldek egyre nagyobbak lettek,és tiltott területté váltak a vadállatok és természetesen a lovak számára is.

Az emberi tevékenység fejlődése arra kényszerítette sokukat,hogy elhagyják a sztyeppét.Menedéket kerestek a kevésbé lakott területen, messze a szántóföldektől, és a vadászoktól, a mocsarakban, a hegyekben és az erdőkben.

A lovak megtanultak alkalmazkodni az új körülményekhez, amelyek nagyon különböztek a sztyepptől.A bozótok, a fák, a sziklás meredekek, mind a menekülést akadályozták, veszélyeztették a biztonságukat.A mocsarakban pedig nagy jártasság kellett ahoz,hogy a sárban ügethessenek és elkerülhessék a futóhomokot.A fák között már nehezen látták egymást ezért “megtanultak beszélni”.Ahhoz.hogy beszélgessenek,hogy veszélyre figyelmeztessenek, a lovaknak különféle nyerítéseket kellett megtanulniuk.Ezek ugyanazt a célt szolgálták, mint nálunk a szavak.

Azt a helyet, ahol felnő egy faj, bölcsőnek hívják.Minél keményebb itt az élet,a ló annál életerősebb, szívósabb, ellenálóbb…okosabb és ravaszabb! Olyan tulajdonságokat szerez, amelyek nélkül nem tudna fennmaradni.

A ló és az ember 30 000 éve él együtt.Az ember azonban sokáig nem értette meg,hogy a ló hűséges és értékes szolgájává válhat.

Érdekesség!

Dzsingisz kán országában azaz  Mongólia sztyeppjáin tették a lovat először háziállattá.Ennek az országnak a népe szinte még ma is úgy él,mint  Dzsingisz kán korában, 1000 évvel ezelőtt.Forralt kancatejet isznak, amelyet kumisznak hívnak.

Nyeregben ülve vándorolnak és hajtják a ménesüket.Azt mondják,hogy egy mongol sosem esik le a lóról.

Az első lovasok mintegy 3400 évvel ezelőtt tűntek fel.Nagyon különböztek a többi embertől,hiszen négy lábon jártak,így sokkal gyorsabb  volt számukra az utazás és kevésbé fárasztó.De az a képességük,hogy gyorsan messzire jutottak nagyon rövid idő alatt, harcosokat faragott belőlük, gyorsan hódítókká és rablókká váltak.

Az emberek a lovakat sokkal később tették háziállattá, mint a birkát és a tehenet.Huszonötezer éven keresztül ették a húsát, itták a kancák tejét és készítettek a bőréből ruhát.

Később jöttek rá,hogy teherhordásra is használhatják.Ha a ló elfogadja,hogy a hátára terhet rakjanak, miért ne fogadná el,hogy ember üljön rá.

A lovasok élete, mindenekelőtt a lovagoké és a vadászoké, nagyon gyakran a hátaslovak gyorsaságától és kitartásától függött.Ezért kiválasztották a legjobb lovakat,hogy tenyésszék őket.A tenyésztés már igen nagy múltra tekint vissza.

Később folytatni szeretném!

janosom

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése