Nepál 1974-ig!

Bizonyára sokan, keveset halottak Nepál-ról.Az indiai szubkontines valaha volt királyságáról.Engem érdekelt, miven nem sokat mindent   tudtam rólla, ezért utána néztem.A múltbeli még az 1970-es állapotnak megfelelően szeretnék most információkkal szolgálni.

Akkoriban a Nepáli királyság, pontosabban alkotmányos kirányság lakossága 10 845 ooo fő volt.Területe 140 797 négyzetkilométer.Fővárosa Katmandu.

Menjünk még vissza még korábbi időszakra.Nepál a középkorban sok önálló fejedelemségből állt.A 18. században a gurkha törzs uralkodója erős államot szervezett és lassan hatalma alá hajtotta az összes többi fejedelemséget.Nepál ebben az időben az indiai síkság és a tibeti fennsík közötti kereskedelem irányítója volt, irányította az itt zajlló kereskedelmet, és ez jelentette a lakosság fő jövedelemforrását.Ezért minden uralkodó arra törekedett,hogy a jól jövedelmező kereskedelmet megkaparintsa.

1770-ben azonban a nepál tibeti kerteskedelem elapadt, és helyét a szomszédos állam, BHUTAN vette át.

Bhutan és Nepál között háború tört ki, aminek legsúlyosabb következménye az lett,hogy a Kelet-indiai-társaság felfigyelt a kereskedelemre, és az abból származó haszonra.Ettől kezdve a két himalájai királyság kül- majd belpolitikájában az angol befolyás gyors ütemben növekedett.

Jó tudni,hogy Nepál Kínával nem volt jó kapcsolatban, azonban az említett társaság egyiküknek sem volt hasznára, ezért kezdtek egymáshoz közeledni.A 19. században már olyannyire rendeződött Nepál és Kína  kapcsolata,hogy a Kelet–indiai Társaság  növekvő nyomásával szemben, Kína támogatására hivatkozott, s ezzel kezdetét vette a külpolitikai manőver, melynek lényege az 1970-es  években is metalálható a nepáli politikában.A kis hegyvidéki ország, függetlenségének megvédése érdekében a két hatalmas szomszédja között igyekezett egyensúlyt kialakítani.Ez azonban nem mindig sikerült, többször háborúskodásra került sor.Voltaképpen két politikai pár harcolt a hatalomért, azok akik az angolokhoz közeledést, ellenezték, és azok akik azt támogatták.Egymást érték az összeeskövések, gyilkosságok,1894-ben Elgin alkirály megfogalmazta Nepál önállóságának korlátait, kijelentette,hogy Anglia jogot formál arra,hogy irányítsa Nepál külpolitikáját.

Későbbiekben Nepál fenntartások nélkül kiszolgálta a brit gyarmati uralmat.Az első világháborúban 55 000 gurkha katona szolgált az angol hadseregben a nepáli királyi csapatok mellett, a második világháborúban pedig az ország 200 000 katonát bocsátott az angolok rendelkezésére.

Számtalan háborúskodás, összetúzések,politikai harcok jellemezték ezt az országot, a nyugalom és béke, évtizedek elteltével sem köszöntött be.

Az  1950-es évek elején is India ellenes volt a hangulat, ami tüntetések, szervezett akciók formájában lépten-nyomon megnyilvánult.1951-ben a nepáliak segélyprogramot kötöttek az Egyesült Államokkal  és 1952-ben meg is jelent Katmanduban

az amerikai műszaki segítségnyujtási misszió.India azonban nem támogatta nepál ilyen irányú törekvéseit, ezért a királyság még hagyományos politikai partnerével, Kínával is csak 1955-ben vehette fel a diplomáciai kapcsolatot.

A belpolitikában a demokratikus reformok is csak lassan haladtak,csak 1959-ben tartottak általános választásokat, amikor a Nepáli Konkresszus elsöprő győzelmet aratott.

1962-után Nepál külpolitikájára az óvatosság volt jellemző.Növekedett a kereskedelem Kínával, azonban 1964-óta katonai segélyt kapott Angliától és az Egyesült Államoktól is.

Szólnék még a gazdaságáról!

Természetesen 1970-es évektől már más viszonyok között működik, kezdetben említettem,hogy csak a 70-es évekig foglalkozom most ezzel az országgal.

A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság.Jellemző volt az öneállótó parasztgazdaságok.Érdekesség,hogy 1965-ben a műtrágyát még nem használták.1962-ben még csak a 2,2 százalék dolgozott a munkaerőnek az iparban.Probléma azonban,hogy Nepál területének földterületeinek csak 12,2 százaléka művelhető.A hasznos földterületek 2/3-as is a nagybirtokosok kezében volt.A feudalizmus felszámolására 1956-tól hoztak törvényeket, hogy a földbirtokok nagyságát korlátozzák.A mezőgazdaság fő terményei a rizs, a kukorica, a juta, dohány, és a cukornád volt.

Jellemző volt a nagy élelmiszerhiány,Mind a mezőgazdaság mind az ipar nagyon súlyos problémája volt a tőkehiány.Állami vállalat elvétve volt, csupán pár olyan amely kinai vagy orosz segítséggel jött létre.

Súlytotta még az országot a  szakember hiány is.Ázsiában az analfabetizmus talán Nepálban volt a legnagyobb.1954-ben a férfiak 8,2%-a a nők 0,7%-volt csupán írástudó.Elképesztő számadatok ma már szinte elképzelhetetlen,de sajnos ez volt a valóság Nepálban.

Nepálnak az elkövetkezendő évtizedekben meg kell találnia azt az utat amelyen gyors ütemben képes felszámolni az évszázados elmaradottságát.Ehhez azonban alapvetően demokratikus átalakulásra,progresszív politikára, és belső stabilitásra van szüksége.

Az,hogy sikerült-e a 70-es évek óta mindezeket elérni Nepálnak és kilépni ebből a nagy gödörből egy újabb vélemény írására volna szükség.Akit érdekel nézzen utána, én csak a régmúlttal fogalkoznak a teljesség igénye nélkül, vázlatszerűen.

Köszönöm,ha érdeklődést tanúsított a téma iránt, elolvasta véleményemet!

janosom

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése