Gyermekláncfű

A Taraxacum fajai csapos gyökerű, évelő, lágyszárú növények, az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak. A nemzetség számos fajt tartalmaz, amelyek általában apomixis útján szaporodnak, ami sok helyi populációt és endemizmust eredményez. Csak a Brit-szigeteken 234 mikrofajt ismernek fel kilenc lazán meghatározott szakaszban, amelyek közül 40 “valószínűleg endemikus”. A Taraxacum számos faja magszétszórt ruderál, amely gyorsan megtelepíti a zavart talajt, különösen a közönséges pitypang, amelyet a mérsékelt égövi világ nagy részén behoztak. A virágzás befejezése után a pitypang virág feje egy-két napig kiszárad. A kiszáradt szirmok és porzók lehullanak, a lapok visszafordulnak (hátrafelé görbülnek), és az ejtőernyős gömb teljes gömböt nyit. Amikor a fejlődés befejeződött, az érett magokat fehér, bolyhos “ejtőernyőkhöz” kötik, amelyek könnyen leválnak a magfejről és szél által siklanak, szétszóródva.

A Taraxacum az Asteraceae családba tartozó virágos növények nagy nemzetsége, amely általában pitypang néven ismert fajokból áll. A nemzetség tudományos és hobbi tanulmányozása taraxakológia néven ismert. A nemzetség Eurázsiában és Észak-Amerikában őshonos, de világszerte a két legelterjedtebb faj, a T. officinale (a közönséges pitypang) és a T. erythrospermum (a vörös magú pitypang) Európából került be Észak-Amerikába, és most vadvirágként terjed. . Mindkét faj teljes egészében ehető. A francia dent-de-lion-ból (oroszlánfog) jelentése a pitypang köznév szintén a nemzetség meghatározott tagjainak adható.

Az Asteraceae család többi tagjához hasonlóan nagyon kicsi virágaik vannak, amelyeket összetett virágfejekké gyűjtenek össze. A fej minden egyes virágát floretnak nevezzük. Részben a pitypang a bőségük miatt, és általános faj, a beporzók széles csoportja számára az egyik legfontosabb kora tavaszi nektárforrás. Sok Taraxacum faj apexixis útján termel magokat aszexuálisan, ahol a magokat beporzás nélkül állítják elő, ami az utódokban, amelyek genetikailag azonosak az anyanövénnyel.

A levelek általában 50–250 milliméter hosszúak vagy hosszabbak, egyszerűek, karéjosak és a középső gyökér fölött egy alaprozettát képeznek. A virágfejek sárga vagy narancssárga színűek, nappal nyitva vannak, de éjszaka zárva vannak. A fejeket egy üreges száron hordják, amely általában levél nélküli, és 10–100 milliméterrel vagy annál magasabbra emelkedik a levelek felett. A szárak és levelek töréskor fehér, tejszerű latexet bocsátanak ki. A rozetta egyszerre több virágzó szárat hozhat létre. A virágfejek átmérője 20–50 milliméter (3⁄4–2 hüvelyk), és teljes egészében sugárvirágzatból áll. A virágfejek gömb alakú magfejekké érlelődnek, amelyeket néha ütőgömböknek vagy óráknak neveznek (angol és amerikai angol nyelven egyaránt), amelyek sok egymagos, achenes nevű gyümölcsöt tartalmaznak. Mindegyik csípő egy finom szőrszerű anyagú pappushoz van rögzítve, amely szél által elősegített terjedést tesz lehetővé nagy távolságokon.

Andrea Bóna

Ajánlom

Tetszik

+5

Szabálysértés bejelentése