MAGYAR AGÁR, AZ IGAZI VADÁSZKUTYA

A családunkban többfajta agarat is tartottak vadászati célra elsősorban, de volt olyan is, amelyet csak hobbi célra, családi kedvencnek szereztek be, tartottak rokonaink.

A magyar agár kiemelkedően nagy, pozitív irányba mutató, fejlett, könnyen tanuló és tanítható vadászkutya.

A magyar agár egy kevésbé ismert kutyafajta, sokszor a kihalás szélén állt, ma is kevés van belőle, de a vadászok körében azért előfordul. Rendkívül gyors, fürge állatról van szó, ezért kapta őseinktől „a nyílsebes főnemes” rangot, jelzést.

A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, melynek létezéséről már az i. e. 3. évezredből vannak bizonyítékok. A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak az állatok üldözésekor. Elsősorban kisebb mezei állatokra, például nyulakra vadásztak velük. Első emlékeik Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal.Az agarászat a török kor után is kedvelt szórakozás maradt, az aranykor a 18. és a 19. században volt, de igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált. Az 1840-es években egymás után alakultak az agarászegyletek. De az agarászat nemsokára kiment a divatból, elkezdődött az agárversenyek rendezése. Ez a sport ma is híres sport, elsősorban Európában, de a világ minden tájékán tartanak agárversenyeket. Viszont ami fontos, hogy ezeken a versenyeken elsősorban angol agarakat futtatnak, versenyeztetnek, mert azok, vagyis az angol agár kitartóbb társánál, a magyar agárnál. Ezért az angol agár szinte teljesen kiszorította a tenyésztésből a magyar agarakat.

A második világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg pár példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. A Magyar Országos és a Nemzetközi Ebtenyésztők Szövetsége is 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van.

A magyar agaraknak erős, mentalitást sugárzó, intelligens, elegáns megjelenése, erősebb csontozata, szélesebb feje van, mint az angol agaraknak. Méretéhez képest nagyobb vadakra is lehet vele vadászni, mint például őzekre, vaddisznóra, de elsősorban az apróvadra lehet vele vadászni. Előnyös a többi agárhoz képest, hiszen mostoha k9örülmények, esőzés, vagy sáros terep esetén is megállja a helyét. Szaglása nem igazán jó, de ezt nem is várták el től e a vadászat során. Minden agárszínben előfordulhat, de a kék, vagyis a szürke, a barna és fekete-cser színek nem elfogadottak.

Engedelmes, emberközpontú, parancsszóra hallgató, könnyen tanuló fajt a amagyar agár, de a főnök szerepét ki kell vívni nála. Nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítés felett érintés nélkül repül át, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban, velünk is élhet, lakásban is tartható fajta. Éber, személy – és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen, erre nagyon oda kell figyelnie a gazdinak, és megfelelően kell őt kezelni, nevelni, tanítani. A főnök szerepét mindenképpen (de nem bántalmazással, hanem jutalmazással és következetességgel) kivívni.

Kollár Alíz Margit

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése