Velence a vizen élő város csodája

Velence mindenkiben kialakított egy képet a régi filmekből, elbeszélésekből, vagy csupán hallomásokból. Egy vízen élő csoda, egy gondolán végigjárt szerelemváros, az Adriai-tenger északi részén. Egyik legnagyobb érdekessége, hogy épületei cölöpökre épültek.

Bibionéból-Latisanaig kocsival mentünk, majd leparkoltunk, és a maradandó élmény reményében Velencéig vonatra szálltunk. Mivel nem vagyunk nagy „vonatosok”, és mint amatőr turisták, azt hittük, elég megvennünk a jegyet, és majd jön a kalauz, aki érvényesíteni, vagy nem is kell, hiszen kifizettük, a kezünkben van.

Nos, a gépezet itt egészen másképp működik.

Meg kell venni a jegyet (ami fejenként kb. 7.5 euro), és a vágány melletti kis gépezetbe dugva érvényesíteni. Aki ezt elfelejti vagy nem tudja, esetleg nem érti a nyelvet és az angol sem erőssége, bizony jócskán ráfizethet egy ilyen kiruccanásra.

Nagyjából 1 órás vonatozás után megérkeztünk Velence Santa Lucia vasútállomására. Leírni nem lehet azt az emberáradatot, ami megindult megcsodálni Velence szűk, megkopott utcáit, és a megannyi csodát. Előre megterveztünk minden lépést, amit olykor megváltoztattunk, hiszen a szűk utcák labirintusában nagyon sok árus kínálja szuvenírjeit, és megannyi látnivaló köti le az emberek figyelmét. Egyedi, és főleg az európaiak számára érdekes, tipikusan olasz látványosságokkal tarkított a több órás gyalogút, ami után megérkeztünk a célunkhoz, azaz a Szent Márk térre.

Elképzelni nem lehet, mennyire szép a hatalmas Szent Márk székesegyház épülete, de a téren fellelhető többi látnivaló is magáért beszél. A harangtorony, az óratorony, a Pátriárka palotája, a zászlórudak…

Velencébe mindenképp érdemes elmenni, de fel kell készülni az útra, hiszen a szűk, beépített utcák igazi labirintusok, a csatorna vize nem igazán tiszta, és bizony nagy melegben kihívás lejutni a térre. Mindennek ellenére megéri, mert a látvány kárpótolja az embert mindenért.

Ksissy

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése