Szimpatikus gengszterek sztorija

Quentin Tarantino filmje 1Val994 óta szívünkbe talál, trendek jöttek, trendek mentek, de a Ponyvaregény valamiért még mindig közönségre talál. A Ponyvaregény egy maroknyi rosszarcút helyez a középpontba, akiknek történeteit felváltva, vagy egymást meg-megszakítva, áthidalva, non-lineáris úton-módon meséli el. A történetben van egy bankrabló páros, akik kávéházat rabolják ki. Valamint van egy bérgyilkos páros, akik főnöküknek akarják visszaszerezni az ellopott aktatáskáját. Aztán ott a boxoló, aki menekül. De ne hagyjuk ki a gengszterfőnök feleségét se, akit elvisznek táncolni, hogy ne unatkozzon. A film két és fél órás és végig pörög, egy pillanatra nem áll le a történetmesélés. Tarantinonak csodálatos történetmesélői vénája van, a helyén van minden, a megfelelő részeket egymás mellé tette és nagy egészet hozott ki mindebből. A Ponyvaregény cselekménye többször is nem várt fordulatot vesz, amit nézve nem egyszer se köpni, se nyelni nem tudunk. A fordulatok előjelek nélkül tűnnek fel, meg van nekik ágyazva. Ott van a történetben Koons kapitány monológja a karóráról, ez egy komplett kis történet annak minden kellékével, de szépen fel is vezeti a következő borzalmat, amit Butchra vár, s kapcsolatba hozható az órával. Ugyanígy említhetnénk Vincent és Jules párbeszédét a lábmasszázsról, illetve azt, hogy Tony Rocky Horrorral miért történt, ami történt. Tarantinot több vád érte már, hogy a karakterei a végtelenségi nyúló monológokat mondanak, ami a cselekmény szempontjából látszólag jelentéktelen, de mégis ezen párbeszédek azontúl, hogy muzsikaszóként hangzanak a hallójáratainkba, igenis jelentőséggel bírnak, igenis nagy jelentőséggel bírnak, hisz így ismerjük meg szereplőink karakterét. Ezek a dialógusok egyébként megágyaznak egynéhány későbbi eseménynek és adott esetben konfliktushelyzetnek. A film tele van rakás finom aprósággal, mely gazdagítja a filmélményt. Nem csak apró kis poénokról van szó, mint pl. ahol Vincent Vega látható az első jelenetben, ahogy kimegy a mosdóba, de olyanokra is gondolok, mint az autókarcolás, Marsellus sebtapasza, az aktatáska titokzatos tartalma stb. Ezekből az apróságokból épült fel a film. Tarantino mestere a képen kívüli történetek felvázolásának. Nem látjuk egészében a történetet, csak apró részletet kapunk belőle, de szeretnénk többet látni, megakarjuk nézni a filmet. Tarantino stílusa egyszerűen szünni nem akaró lazasággal telítődik, ami példa értékűen erőlködésmentes. Ez egy korszakalkotó film, az egész világot megbolondította és a mai napig nem veszített fényéből. Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése