Szegény ember tehene

A Magyar parlagi kecske egy őshonos fajta. A Kárpát-medence területén élő parlagi típusú kecske, mely a honfoglalás során behozott kecske, illetve a korábban itt élő, majd később betelepülő, átvonuló népcsoportok kecskéinek keveredéséből az évszázadok folyamán alakult ki. Sajnos az utóbbi évszázadok során a magyar haszonállattartásra jellemzően a kecskefaj mellőzött volt, sőt tartását korlátozták is. Ennek következtében önálló magyar fajta nem alakult ki, de egy-egy földrajzi egységre jellemző küllemű típusok igen.

Ezek fennmaradó egyedei voltak a jelenlegi tenyésztés kiindulási alapjai. Kezdeti lépésként felkutatták a parlagi kecskéket, egymás között tovább tenyésztettek. Odafigyeltek arra, hogy a parlagi jellegű küllem megmaradjon. A fajta jellegzetessége a kifejlett állatoknak 10 cm-es vagy azt meghaladó szőrhosszúsága van, amely az egész testen tincses, illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja. Éves koruk után veszik be őket a tenyésztésbe, leggyakrabban az előző évben született gödölyéket a következő év őszén űzetik. Átlagos tejtermelésük 300-600 kg. Kifejlett korban a bakok átlagos testsúlya 60-90 kg, az anyáké 40-55 kg, a marmagasság minimálisan 65 cm, a törzshosszőság közelít a marmagassághoz az alkatuk kvadratikus.

Szőrképletét tekintve a magyar parlagi kecske hosszú szőrű (tincses, gatyás). Előfordulhat, hogy nyáron levedletten a szőr kisebb, vagy a nyakon, lapockatájékon rövidebb a hosszú szőrrel való fedettség ritkább, de a tincses jelleg ilyenkor is határozottan felismerhető. A hosszú, sűrű szőrrel fedett egyedeken gyakran a láb is seprűs. Hímivarban a hosszú szőr az állat teljes testét borítja, a tincses jelleg kifejezettebb, nőivarban elfogadott, hogy csak a test hátsó részét borítja hosszabb szőr gatyás jelleg. A bakok törzskönyvbe kerüléséhez szükséges a tincses jelleg megléte. Színe a korábbi földrajzi egységekhez köthető változatoknak megfelelően sokféle lehet. Fekete, szürke, fehér sárga, vörös, barna, izabella és ezek árnyalatai, valamint valamely alapszín fehérrel alkotott kombinációjából álló szabályos (fecske hasú, páva) és szabálytalan tarka változatok.

Fehér jegyek változatos formában jelenhetnek meg. A hosszú szőrszálak vége fekete, szürke gyedeknél gyakran kibarnul, sárga, vörös, barna állatoknál kivilágosodik. Pigmentációval kapcsolatosan nincsenek kikötések, a fehér egyedeknél sem cél a pigmentmentesség. Túlnyomóan szarvaltak, de a szarvatlanság is egyenrangúként elfogadott. A szarv szimmetrikus, szabályos állású, bakoknál előnyben részesítendő a tág állású, horizontálisan szétterülő szarv. Az egyedek szakállasok, a nyakon függelékkel vagy azok nélkül. A fül közepes hosszúságú, puhán tűzött. A tőgy jól függesztett, könnyen fejhető.

Szerintetek miért tiltották meg egy őshonos magyar kecske tartását? Az okos emberek szerint, mert növényevőek, falánkak és gyorsan szaporodnak. De ez miért probléma? Régen a szegény ember tehene volt a kecske, hisz egyszerre volt hús és tej. Kevésből fenntartható állat.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése