Regényes útravaló minden útkeresőnek!

Paulo Coelho: Az alkimista

Az alkimista című elbeszélő olvasmányt Paulo Coelho fő művének tartják. Regényét 1988-ban írta meg, s ezzel nemzetközi hírnevet szerzett. Az alkimista egy szimbolikus regény, amely egy Andalúziai pásztorfiú, Santiago mesés történetét beszéli el.  Ez az elbeszélés arról is szól, hogy az embernek a szerelem és boldogság utáni vágyakozása beteljesíthető. Igaz, ebben a regényben rendkívül faramuci, csavaros módon oldódik meg a beteljesedés, amit az író az olvasók fantáziájára bízott. A meseelemekkel átszőtt kalandtörténetet Exupery Kis herceg című regényéhez szokták hasonlítani.

Santiago miután kétszer látja ugyanazt azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, hallgat az álmára és elindul megkeresni a kincset. Végigzarándokol Afrika északi sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére és vegye észre a sorsára utaló jeleket, illetve igyekezzék beteljesíteni az álmait, – találkozik cigány jósnővel, üvegárussal, tolvajjal, Sálem királyával – és Fátimával, – a sivatagi oázis leányával is megismerkedik. Mindenki segíti az útján, de a kincs pontos lelőhelyét senki sem tudja közülük, még a titokzatos alkimista sem. Santiagónak meg kell tanulnia olvasni a titkos jelek között, de a legfontosabb, hogy a szívére hallgasson, és a saját álmait kövesse. Csak így érheti el szíve vágyát és így teljesítheti be a Személyes Történetét. Ennek beteljesedése azonban akadályokba ütközik, a főhős összekuszálódott azzal, hogy a vélt beteljesedés pillanatban a sivatagi rablók elvették az aranyát és jól elagyabugyálták őt. „Mit érne neked a pénz, ha meg fogsz halni? – jutott eszébe Santiagónak az Alkimista kérdése. – A pénz csak nagy ritkán mentheti meg az ember életét – mondta egyszer az Alkimista.

Az alkimisták sok évet töltenek el laboratóriumokban, és figyelik a tüzet, amely a fémet megtisztítja. Olyan sokáig figyelik, amíg fokozatosan eltűnik a fejükből minden világi hiúság. Akkor, azon a napon állapították meg, hogy voltaképpen saját magukat tisztították meg a felesleges gondolatoktól. – Ez a felismerés találta meg Santiagót is miután bejárta az Afrikai sivatagot, ahol számtalan kalandot járt be és rengeteg tapasztalatot szerzett, hogy visszatérhessen ugyanoda ahonnan elindult, a spanyolországi templomkertbe, s ott lelje meg az igazi kincset. Bőkezű volt tehát a sors Santiagóval, s így mindenkivel aki hallgat az álmára, csak egy kicsit le kell egyszerűsödni ahhoz.

Ajánlom ezt a szimbolikus elbeszélést mindenkinek, aki kedveli a filozófikus gondolatokat, – rendkívül olvasmányos remek mű.

Bondár Dinda

Ajánlom

Tetszik

+2

Szabálysértés bejelentése