PETŐFI SÁNDOR: ANYÁM TYÚKJA

Petőfi Anyám Tyúkja című verse volt az egyik kedvence nagymamámnak, aki azt a varrógépe fiókjában tartotta, megbecsült darabként. Olyan kicsi voltam még akkor, amikor megemlítették ezt nekem, fogalmam sem volt még Petőfiről, ugyanúgy, mint ahogy az írókról, költőkről sem. Nézegettem az udvaron a tyúkokat és azon gondolkodtam, vajon melyikről írhattak verset. 😀

Az Anyám tyúkja  , melyet  februárjában írt . A mű , az egyik legismertebb magyar vers. Nagyon aranyos kis versecske, népmesei elemekkel, népmesei, népi verses stílusban. 

Az irodalomban Petőfiig ritkán fordult elő, hogy (házi)állatokat tettek volna meg vers, költemény témájául, bár volt rá példa az ókori irodalomban (Odüsszeusz kutyája, Lesbia verebe), de az igazi fellendülést a 18–19. század hozta.  versében ír egy kislányról, akinek otthon kell hagynia macskáját,  verseket írt a nyuláról. Több író, költő bírt háziállattal,  , verebe és disznaja is volt, amit házi kedvencként tartott;  rákot sétáltatott Párizsban,  skorpiót tartott az íróasztalán,  pedig medvéje volt Cambridge-ben, mivel az egyetem szabályzata nem engedte kutya tartását,  kardhalat tartott. A korábban háziállatokról szóló írások többnyire azt a célt szolgálták, hogy az emberi gyarlóságokról lehessen írni, a 18–19. században előtérbe került az állatok érzelmi (szeretet) alapú megközelítése, de akár az állat szabadsága is lehetett irodalmi mű tárgya: kószálhat-e szabadon egy állat a lakásban, vagy csak bezárva, a neki rendelt helyen tartózkodhat? Közvélekedés szerint a haszonállatoktól megkülönböztetett házi kedvencek tartása a tizenkilencedik. században kezdődött.

Az Anyám tyúkja , hat versszaka felező nyolcas sorokból áll.

Petőfi versében két állat,  és  szerepel. A tyúk, mint haszonállat névtelen, de a kutyának, mint házi kedvencnek, neve is van: Morzsa. A versben a költő az állatokhoz beszél, előbb a tyúkhoz, majd a kutyához. A tyúk megszólításának, mivel kevésbé értelmes állatról van szó, mint a kutya esetében, nincs sok értelme, „választ” várni nem érdemes, ellenben a kutya, intelligenciájánál fogva „érthet” a hozzá intézett szóból, dorgálásból.  A^. művet besorolhatjuk Petőfi humoros versei közé, ám ebben a versben a csattanó elmarad, vagy alig észrevehető. Az utolsó sor („anyám egyetlen jószága”) nem vonatkozhat a vers második felében megszólított Morzsa kutyára, csakis a tyúkra. Ezzel Petőfi tudatni akarta az olvasóval, nem egy hagyományos, idillikus falusi képet ábrázol éppen, hanem azt közli, szülei oly szegénységben élnek, hogy falusi udvaruknak egyetlen – és ezért még a kutya által is megbecsülendő – haszonállata a nevezett tyúk, aminek helyzeténél fogva több minden megengedett, mint egy átlagos tyúknak: még a szobában lévő ládára is felszállhat.(Az akkori ládának értéke volt, hiszen abban tartpották a tisztaruhát, vagyis a tisztára mosott, kitisztított fehérneműt.) Petőfi humora ott nyilvánul meg, ahogy a tyúktól elvárja, hogy kiváltságos helyzetét átérezze és méltányolja sok tojással.  (De igaza is van): Petőfi Anyám tyúkja című verse a régi parasztvilágot, földműves világot idézi.

Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)

Kollár Alíz Margit

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése