Ne függj senkitől!

Ne függj senkitől!

-A társfüggőségről mindenkinek-

Az egykor szenvedélybeteg írónő hiteles írása személyes beszámolókban, – és a későbbi tanácsadó munkája során történő beszélgetések esetnaplói nyomán mutatja be a társfüggőséget, mindenki számára érthető hétköznapi nyelvezettel. A könyv mottója magáért beszél: „Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban, csakhogy sehol másutt nem lelhetünk rá.” – Agnes Repplier – gondolatával mintegy ébresztőhívásként indul az írás.

A bevezetőben igen kritikus hangvételt később felváltja a szeretetteljes nyelvezet, mely magával ragadja az olvasót. E könyv elolvasása után mindent tudni fogunk a társfüggőség jellemzőiről, veszélyeiről és e betegségnek ugyan nem diagnosztizált, de mégis kóros társfüggő hozzáállásról. Megtudhatjuk többek között azt is, hogy társfüggőként az ember mindenáron segíteni akar a másikon, jellemzően az alkoholbeteg családtagon, – de ezen felül a közvetlen és közvetett környezetében látott elesetteken is. Ez az egyik fő ismérve a társfüggőségnek. Az írónő olyan nőkkel dolgozott együtt, akik rendkívül talpraesetten mindenkinek a gondját viselték a környezetükben, ugyanakkor nem volt elég erejük ahhoz, hogy saját maguk lelki egészségére is ügyeljenek. „A társfüggő azért érzi vállán a felelősség teljes súlyát, mert a mellette élő függő elhárítja magától ezt a felelősséget. Tulajdonképpen a társfüggő viszi el a balhét. – A társfüggők azért olyan józanok, mert kijózanító élményeik voltak.” A könyvben kiváló szakértőktől idéz az írónő és a közreadott esettanulmányokon keresztül mutatja be azt, hogy miként sikerült maguk mögött tudni lelki sérüléseiket az érintetteknek.  A példázatok egytől-egyig valós eseményen alapulnak, természetesen a nevek megváltoztatásával. A könyv a felépítésének köszönhetően könnyen emészthető, már amennyire e kényes téma könnyű lehet. Minden fejezet végén vannak összesítő gondolatok, kérdések, amelyeket ha az olvasó őszintén megválaszol magának, az nagyban segíti a problémája felismerését, leküzdését. S végül idézem Scott Egleston mentálhigiénés szakember példabeszédként elhangzott tanmeséjét: „Egyszer volt, hol nem volt, egy nő kiköltözött a hegyekbe, egy barlangba, hogy ott együtt tanuljon egy guruval. Mint mondotta, mindent meg akart tanulni, ami csak megtanulható. A guru zsákszámra hordta hozzá a könyveket, aztán magára hagyta hadd olvasgasson. Minden reggel megjelent a barlangban, hogy lássa, hogyan halad tanítványa. Minden áldott reggel ugyanazt a kérdést tette fel: – Tanultál már valamit abból ami megtanulható? – Ám mindahányszor ugyanazt a feleletet kapta, – Nem, nem tanultam. A guru ezt hallva ráhúzott a nő fejére a botjával. Így ment ez hónapokig. Egy szép napon a Mester belépett a barlangba, feltette ugyanazt a kérdést, végighallgatta ugyanazt a választ, s már emelte is a botját, hogy a nőre sújtson, az azonban megragadta a pálcát, s az megállt a levegőben. A nő megkönnyebbülten nézett fel a gurura, hogy véget vetett a napi veréseknek, mégis félt, hogy a mester megdorgálja. A legnagyobb meglepetésére azonban az elmosolyodott. Gratulálok – mondta, most levizsgáztál. Mindent tudsz amire szükséged van.  – Hogy érted ezt?- kérdezte a nő. Mindent megtanultál, ami csak megtanulható a világon. -felelte a Guru. – Hisz tudod már, hogyan vess véget a fájdalomnak!”
Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szeretné felismerni a társkapcsolati probléma-csapda jelenségből a kivezető utat.

Bondár Dinda

Ajánlom

Tetszik

+3

Szabálysértés bejelentése