MOSÓMEDVE

A mosódmedvével gyerekkoromban találkoztam elősször, akkor láttam elősször élőben az állatkertben egy osztálykirándulás során, hála volt osztályfőnöknőmnek,

aki nagy természet rajongó volt, részletes tájékoztatást is kaptunk az állatról.

A mosómedve (Procyon lotor) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó névadó típusfaja.

Ez az állat gyűrűs farkú és jellegzetes banditamaszkot viselő mindenevő, amely remekül alkalmazkodott az emberek közelségéhez. A banditamaszkja miatt fogott is meg engem igazán,

olyan nagyon kedvesnek, cukinak tűnő állatka volt. Eredetileg Amerika lakója, de elvadult példányai Európa területén is életképes populációkat hoztak létre. Amerika egyes részein veszélyeztetett,

 mert gyakran ütik el a figyelmetlen autósok. Mivel veszélyeztetett, így védett is, eszmei értéke hatalmas összegekre, sok dollárra rúg.

Ami a nevét illeti, táplálékát valóban szokta tisztogatni, de a medvefélékhez nincs szorosabb köze. Nem igazán az a medve típusú állat. Invazív faj, így az állatok védelméről és kíméletéről szóló

1998. évi XXVIII. törvény 24/F. § szerint kedvtelésből való tartása, szaporítása és forgalomba hozatala tilos. A tilalom megszegésével tartott állatot az állatvédelmi hatóság elkobozza és amennyiben, amely egyednélnem lehetséges egy vadrezervátumba való elhelyezése az állatot vadhúsként feldolgozza.

A mosómedve hazája eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada, az USA és Mexikó vízközeli vidékein fordul elő, illetve bárhol, ahol emberek élnek. Prémje miatt Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok, és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak.

Európában a terjeszkedés központja Nyugat-Németország, a Mosel völgye és az Eifel-hegység, a Benelux államok és Franciaország keleti vidéke, de a hajdani

Szovjetunióban is megtelepedett. Magyarországon a vadászok minden évben kilőnek 1-2 példányt. Először 1998-ban, Szombathelyen lőtték ki az első példányt.

1934-ben Hermann Göring, aki akkor a Birodalmi Erdészeti Hivatal feje volt, adott engedélyt arra, hogy néhány mosómedvepárt szabadon engedjenek a német erdőben

 „a Birodalom faunáját gazdagítandó”. Természetes ellenségek híján azóta jelentősen elterjedt. Ahol megjelenik, nagy pusztítást képes okozni a madarak közt, melyeknek tojásait elrabolja.

Alfajai többek között a Procyon lotor auspicatus Nelson, Procyon lotor elucus Bangs, Procyon lotor excelsus Nelson & Goldman, Procyon lotor fuscipes Mearns,

barbadosi mosómedve (Procyon lotor gloveralleni) Nelson & Goldman, Procyon lotor grinnelli Nelson & Goldman, Procyon lotor hernandezii Wagler,

Procyon lotor hirtus Nelson & Goldman, Procyon lotor incautus Nelson, Procyon lotor inesperatus Nelson, Tres Marías-szigeteki mosómedve (Procyon lotor insularis) Merriam,

A mosómedve többnyire 60–95 cm hosszú, farka 20–40 cm, testtömege átlagosan 6–7 kilogramm, de 2–10 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál.

A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak. Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a farok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével

ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai rendkívül ügyesek. Erős karmaival ügyesen tud fára mászni – veszély esetén legszívesebben a magasba menekül. A kicsinyek addig gyakorolnak anyjuk óvó tekintete mellett, míg megtanulnak ügyesen egyensúlyozni és mászni. Ennek az állatnak negyven darab foga van.

Életmódjára jellemző, hogy a mosómedve alapvetően éjszaka aktív, magányos faj. A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában (lévén kiváló mászó) vagy egy sziklahasadékban.

Emellett nagy eséseket is képes elviselni. Bár kiváló úszó, elég ritkán megy vízbe, és noha a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár huszonőt kilométer per óra sebességű futásra is képes.

Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben. A mosómedve nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, stb.), olykor a mezőgazdaságbantermesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is

kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg

és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt. A medvékkel ellentétben (még hogy medve?) telente nem alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat a

zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt.

Szóval ez a medve valójában nem is annyira medve, mint inkább mosó. 🙂

Állatkertekben szinte minden állatkertben élnek mosómedvék. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Budakeszi Vadasparkban,

a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben és a Gyöngyösi Állatkertben tartanak mosómedvéket. Én  a Budapesti állatkertben láttam életemben elősször élő mosómedvét. Nagyszerű élmény volt, hálás szívvel gondolok osztályfőnökömre azóta is.

Kollár Alíz Margit

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése