Magyarország legjelentősebb kőolaj és földgáztermelő helye

Algyő a Tisza jobb partján fekszik Szeged és Hódmezővásárhely között. Fontos tiszai átkelőhely. 1870 óta vasúti hidja van ás 1974 óta közúti híd is segíti az átkelést.

Érdekessége, hogy már a honfoglaláskor is lakott terület volt, de nem magyarok lakták, hanem bolgár-szláv keveréknek a tagjai, akik a Tisza melletti halászóhelyek miatt telepedtek itt le és lettek állandó lakosai. Első birtokai a területnek a vezérlő fejedelmi törzs tagjai voltak. A helybéli halásznépek jóban voltak a magyarokkal, közösen használták a halban gazdag Tiszát és mellékágait. A királyság első századában kialakult rendszer szerint a halászfalu a csongrádi királyi várnak lehetett alárendelve. Az itt lakók termésük bizonyos hányadát beszolgáltatták adóban. A jelenlévő népesség a XI. században már teljesen magyarnak tekinthető. A királyi birtok kezeléséből 1138-ban vált ki, mikor a Szent Margit vértanúról elnevezett dömösi prépostság nyerte királyi adományban II. Béla Királytól. Az adománylevélben Villa Geu néven szerepel. Ez a név régi magyar személynévből származik, Győ gyöke azonos a Géza szótövével. Az Al előtag a 16. században jelent meg a Tisza folyása szerint feljebb lévő Felgyő községtől való megkülönböztetésül. Lakosai halászok voltak, de idővel kezdtek megismerkedni az őstermeléssel. A dömösi prépostság a XIII. század elejéig volt a birtokosa Győ falunak. Későbben királyi emberek megosztott birtoka lett, majd 1348-ban Győi Péter a tulajdonos. Ennek a családnak volt kizárólagos tulajdona, mert más név nem merült fel az írásokban. 1411-ben „Gew” falu Gew-i Sebestyén és Gerard királyi emberek birtoka. 1439-ben Albert király a Győl, vagy mint egyes oklevelekben írják a Győaljai családot megerősítette a falu birtoklásában. 1514-ben kitört a parasztforradalom és a keresztescsapatok végig vonultak és garázdálkodtak a faluban. A lázadás még viharzott más megyék területén, mikor Imreffy Mihály Nagyvátyi Porkoláb Mártonnal kötött cserét Győ-re nézve annak baranyai birtokaként. Az egyességet a király is jóváhagyta s oklevéllel megerősítette. 1516-ban a budai káptalan szabályos módon be is iktatta Porkoláb Mártont a falu birtokába, akinek leszármazottjai birtokaik központjáról Mágocsynak nevezték magukat. 1526-ban a törökök előrenyomulása érzékenyen érintette a falut is, de ezek a kisebb megrázkódtatások aránylag védett fekvése folytán elsimultak, míg 1542-ben a törökök uralma alá került. A helybeli lakosság magyar volt, a helyi földesúr parancsára áttértek a protestáns vallásra. A törököket nem igazán érdekelte a lakosság vallási hovatartozása, de a szegedi ferencesek folyamatosan járták az elpártolt falvakat, volt eset, hogy a földesúr tudta nélkül a falu lakossága újra katolikus lett. 1552-től 1959-ig Mágócsy Gáspár Gyula volt a kormányzó és ő sarcolta a falvakat az adókért. Gyula várát 1566-ban elkezdték ostromolni és meghalt Mágócsy Gáspár és az örökösök nem igazán foglalkoztak a falvaikkal. 1612-ben Báthory Gábor adta fiának tovább. 1621-ben Bethlen Gábor birtokfosztásáról szóló oklevélben Győ falu is meg van említve, amelyet a többi birtokokkal és falvakkal együtt Ruszkai Komis Zsigmond pénzen vásárolt meg. A lakosság a törökök és a felszabadító harcok elől, hogy ne keljen katonának menni a nádasokba és a vízjárta tájakra húzódtak el. 1715-ben Győ már kincstári falu lett. Lakossága igen megfogyott, különösen az áradások elől menekültek el. Ekkor 42 jobbágy, 5 zsellér és 6 egyéb jogi helyzetű háztartás élt a faluban. 1733 végéig kamarai birtokként tartották nyilván, református vallású magyarokat telepítettek be és gróf Erdődy György kamarai elnök tulajdona lett. Az adománylevél felsorolásában csak Mindszent és Algyő szerepelnek, mint lakott helyiségek, tartozékai mind puszták. Később a Mindszent-Algyői uradalom nevet kapta meg. 1754-ben katolikusokat telepítettek be és a ferencesek látták el a hívek gondozását saját templom nem volt. Erdődynek óriási adósságai voltak ezért elzálogosította a pusztáit. Az egész gróf Batthyányi Strattmann Lajosé lett, de a zálogjegyek visszavásárlása után újra a régi grófé lett a birtok. 1767-ben kiváltságlevelet adományozott Mária Terézia királynő és az algyői révnél vámot szedtek az uradalomnak. 1803-től Pallavicini Károlyé. 1889-es árvíz során szinte teljesen elpusztult Szeged és Algyő. 1973-ban közigazgatásilag Szegedhez csatolták, 1997-ben újra önálló lett. A Tisza bal partján terül el a Nagyfai Országos Büntetés-Végrehajtási Intézet (rabgazdaság).

Algyőnek a történelme igen változatos és sokrétű ebből kifolyólag sok-sok nevezetessége maradt fenn az utókorra, amit érdemes megtekinteni. Arról nem is beszélve, hogy a kőolaj-kutak látványa is csodás.

Feltétlenül nézd meg a 10. századból származó honfoglalás kori temetőt, a 14. századi római katolikus templomot, kőolaj és földgázmezőjeit, a faluházat és könyvtárat, a tájházat, az alkotóházat a Jura Ipari Parkot, a Borbála Fürdőt, amely 3 csillagos gyógyfürdő. Itt található az Ezerjófű Gyógynövénykert, a Hullámtéri tanösvény és erdei kirándulóhely és kilátó.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+2

Szabálysértés bejelentése