Leggyakoribb kakukkgazda

A vörösbegy a verébalakúak rendjébe, ezen belül a légykapófélék családjába tartozó faj, melyet korábban a rigófélék közé soroltak. 2010 óta, azaz miután áthelyezték a Larvivora nembe a rozsdástorkú vörösbegyet és a bársonyos torkú vörösbegyet (Larvivora komadori), a vörösbegy az Erithacus madárnem egyetlen fajává vált. 1960-ban a The Times által támogatott szavazással az Egyesült Királyság nem hivatalos nemzeti madarává választották. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1996-ban „Az év madarává” választotta.

A vörösbegy 12,5–14 centiméter hosszú. A tojó és a hím hasonló színezetű, narancssárga tollakkal borított begyük és arcuk van, a „vörös”, tulajdonképpen narancssárga tollazat körül szürke sáv található és testük felső részein a tollazat barnás színezetű. Nyugat-Szibériától kezdve egész Európában megtalálhatóak, délen pedig elterjedési területük Észak-Afrikáig terjed. Életterük északi részein a sarkkör közelében fekvő területektől északra nem élnek vörösbegyek. Az angol nyelvterületeken robin néven emlegetik, bár ezt az elnevezést több hasonló tollazatú madárfajra használják, mint amilyen például a vándorrigó, mely a rigófélék közé tartozik, valamint az Ausztráliában őshonos Petroica madárnemre. A vörösbegy, vagy más néven csipkemadár erdők, bokrosok madara. Lágy éneke az alkonyati órákban is felcsendül. Kemény teleken a házak mellé húzódik, ahol etethető főtt sárgarépával is. A vörösbegy főleg rovarevő, ám ősszel és télen bogyókkal egészíti ki étrendjét. Világszinten nem veszélyeztetett, de Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

A felnőtt vörösbegyek 12,5–14 centiméter testhosszal rendelkeznek és 16-22 gramm súlyúak, míg szárnyfesztávolságuk 20–22 centiméter. A hímek és a tojók hasonló tollazattal rendelkeznek, narancsszínű arcuk és begyük van (a Brit-szigeteken élő E. r. melophilus alfajnak élénkebb színe van), melyet kékesszürke sáv vesz körül a nyakon és a mellkas vonalában. Tollazatuk felül barnás színezetű, vagy olíva színű amelyet fehér rész egészít ki a madarak alsó testtáján. Lábaik barna színűek. Csőrük és szemeik fekete színűek. A fiatal egyedek barna pöttyösek, melyben fehér szín is feltűnik és a narancssárga tollazat csak bizonyos idő elteltével kezd el megjelenni fokozatosan. A vörösbegy Európában csak a legészakibb területekről hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig terjed. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdős, bokros élőhelyeken gyakori madár. A vörösbegy a lombos és elegyes, gazdag aljnövényzetű erdők lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, erdei mély utak környékét. Ritkábban ártéri erdőkben, nagyobb parkokban, a városok zöldövezeti részein, bokros kertekben is költ.

A vörösbegy évente rendszerint kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ.

A fészkelőhelyen először a hímek jelennek meg. A később érkező tojók választják párjukat és vele a revírt is. A hímek – mint az énekesmadaraknál általában – többségben vannak. Évente 20% is pár nélkül maradhat. Ezek esetenként zavarhatják a költést. A vörösbegy fészek helyét a tojó választja ki, és egyedül épít. A hím a közelben énekel, néha kíséri párját. A fészek elhelyezése nagyon különböző, és a vörösbegy nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja. Talajmélyedésben, gyökerek alatt, erdei híd gerendáján, farakás között, a bokrokban heverő üres bádogkannában, néha mesterséges fészekodúban is költ. Ez utóbbira magyar adatok is vannak. A fészekanyagot (az alap száraz levelekből és mohából, a csésze finom gyökerekből, mohából és szőrszálakból áll). A tojások száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. 

A tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja időről időre eltávozik a fészekről, eteti azt. A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtőzködnek a közelben, ahol szüleik tovább táplálják őket. A vörösbegy a hazai erdőkben a leggyakoribb kakukkgazda. A vörösbegy szinte kizárólag állati eredetű táplálékkal él, csupán ősszel (és az áttelelők télen) fogyaszt növényi anyagokat is (fekete bodza bogyóit, télen hullott almát). Főként különböző rovarokkal és pókokkal táplálkozik.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése