KÁNYÁDI SÁNDOR – AZ OKOS KOS

Mit tegyen a gazdasszony, hogy a kecske is, a káposzta is elégedett legyen a helyzetével? Mit tegyen a gazda, hogy furfangos kosával végre megbékéljen? Ilyen és hasonló kérdésekre kereshetjük a választ Kányádi Sándor humoros, jó kedélyű és ugyanakkor tanulságos teljes meséiben, verseiben, miközben jólesően ízlelhetjük a megelégedés, belső békesség örömét.

„Lucskos, latyakos ősz vége volt, akárcsak most,

mikor vásárra vittek egy kost.

Szép nagy állat volt, fajtiszta racka,

sajnálta is nagyon a gazda, de nem volt mit tenni,

mivel a kos nem tudott viselkedni.

Mindig tilosba járt, s volt úgy, hogy hetekig odahált,

máskor meg naphosszat tekergett kedvére,

(mint akinek nincs meg a leckéje).

S mikor már rosszat gondolhattak volna,

hogy most aztán vége: farkas vagy medve valami megette,

csak előállt , mintha mi sem történt volna.

Tűrt, tűrt a pásztor, aki egyébként jámbor ember hírébe állott,

és még büszke is volt olykor a kosára.

De egyszer csak megelégelte a dolgot.

Tarisznyát vett a vállára, szarvon fogta a kost,

és  elvitte a szóban forgó őszi vásárra.

Tetszett a kosnak a vásár, s hogy annyi újat láthat.

Kíváncsiságból szarvára is vett egy mézeskalácsos sátrat.

Lett erre riadalom, lárma:

– Vigyázzon, ember, a kosára, ha már nem tudta megnevelni!

Erre a pásztor a kosnak, a kos a kalácsosnak, a kalácsok meg a

földre estek.

Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek.

Aztán meg a garázda kos egy kofa kosarára vetett szemet,

s dézsmálni kezdte, mint egy mihaszna kecske.

– Hogy kerülne már rúdra a bőröd! – eképpen zsörtölődött,

a most már cseppet sem jámbor pásztor.

– Hogy lenne belőled pörkölt, te ördög, te átok! –

s nyomatékul botjával reá vágott.

Módfelett mulattatta a népet a látvány.

Most valaki hozzájuk lépett.

– Pörköltet mondott bátyám? Úgy legyen!

Mészáros vagyok, s a kost ezennel megveszem.

Meg is vette, sokat nem alkudoztak.

Indulni kellett máris a kosnak.

S indult a pásztor is megkönnyebbülten:

– Na végre, hogy tőled is megmenekültem.

Haza is ért még délre.

S hát ki jön szembe véle az udvaron? Ki az ördög?

– Kos ez, nem pörkölt!

– Ne-e-em bizony gazdám, volt eszed, de nekem is volt ám.

Mit eddig sose tettem, ezennel megjelentem.

Meghalni nem volt kedvem, s amikor észrevettem a hentes kését,

menten a hátuljának mentem, s a késével, mit megfent, szépen a

sárba nyekkent.

Talán még most is ott van a pocsban.

Hol van az előírva, hogy buta minden birka?!

A vásár különben szép volt, én szeretem a cécót.

Próbált még néhányszor túladni rajta a pásztor,

vitte vásárról vásárra, de hiába: a kosból nem lett pörkölt.

A pásztor meg csak zsörtölt, s hűséges barátok lettek,

mire megöregedtek.”

Hát ekképp szól Kányádi Sándor Az okos kos című műve, mely a többszöri kiadásában jelent meg, és igencsak tanulságos mese, még ha a gyermekek, főleg a kisebbek, sajnos nem is annyira értik, mint az idősebbek. Egyaránt tanulságos és kedves mese mind gyermekeknek, mind felnőtteknek. Kedves kis történet, mely nekem nagyon a szívemhez nőtt.

Kollár Alíz Margit

Ajánlom

Tetszik

+2

Szabálysértés bejelentése