JÉGKORSZAK

A jégkorszak animációs, mese film több felnőttnek is a kedvence, mint ahogy a gyermekek közül is rendkívül sokan szeretik, aranyosnak, kedvesnek tartják. (Bevallom őszintén én többször is megnéztem egymás után, annyira megkapónak tartottam a történetet és a figurákat is.) A Jégkorszak (eredeti cím: Ice Age) 2002-ben bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs kalandfilm-vígjáték, a Jégkorszak-filmek 1. része. A forgatókönyvet Michael Berg írta, az animációs filmet Chris Wedge rendezte, a zenéjét David Newman szerezte. A Blue Sky Studios készítette, a 20th Century Fox forgalmazta. Nem véletlenül kapcsolódnak ilyen nagy nevek ehhez az egész estés játékfilmhez, hiszen rendkívül nagy sikert aratott, karakteres meséről van szó. Az Amerikai Egyesült Államokban 2002. március 15-én, Magyarországon 2002. június 6-án mutatták be a mozikban. Azóta négy folytatása is készült hozzá: Jégkorszak 2. – Az olvadás (2006), Jégkorszak 3. – A dínók hajnala (2009), Jégkorszak 4. – Vándorló kontinens (2012) és Jégkorszak – A nagy bumm (2016).

Jön a jégkorszak, az ősállatok pedig nagy tömegben indulnak el dél felé. Egyedül egy mogorva gyapjas mamut, Manfréd (Ray Romano) száll szembe az áradattal, hogy távol lehessen a világ zajától. Nemsokára azonban kényszerű útitársra lel: Sidet, a nagyszájú, de ügyefogyott lajhárt (John Leguizamo) társai nem ébresztették fel (elmondásából kiderül, hogy ilyesmire már korábban is volt példa…), majd az eledelük bemocskolásával és részleges elfogyasztásával két felbőszített Brontotherium vette üldözőbe. (Nem véletlenül és Sid nem kis balfékességének eredménye ez. Manfréd balszerencséjére azonban Sidnek eredeti stílusa van, magyarul nem elég, hogy balfék, nagyszájú, bőbeszédű, de még lerázhatatlan is.) A „sportvadászokat” gyűlölő Manfréd megvédi Sidet, de együtt egy szakadékba csúsznak, és a biztonságát továbbra is féltő Sid jobbnak látja Manfréddel – illetve, ahogy elnevezi, Manival – tartania. Eközben az ősemberek által megritkított, öttagú kardfogú tigris-klán bosszúra készül. Soto, a vezér (Goran Višnjić) Diegóra (Denis Leary) osztja azt a feladatot, hogy míg a csapat eltereli az emberek és kutyáik figyelmét, lopja el a kis táborhelyről az egyetlen csecsemőt. Ő ezt meg is tenné, azonban a baba anyja kétségbeesésében inkább a folyóba veti magát a kisbabájával együtt. A vízesésen lezuhant, kimerült asszonynak csak arra marad ereje, hogy a gyereket partra tegye, majd eltűnik a habokban. A bámulatból felocsúdva az éppen arra járó Sid és Manfréd között konfliktus alakul ki. A mamut ugyanis szíve szerint sorsára hagyná az eljövendő vadászt, Sid viszont vissza akarja vinni őt a sziklafal tetején álló táborba. És ezzel kezdődik egy megható történet, egy igazán kedves, egész estét betöltő mozifilm története. Érdemes megnézni, akár többször is ezt az animációs filmet, játékfilmet, hiszen gyakorlatilag korszerű keretek között mutatja be a szeretet és az önfeláldozás valódi, igazi, felbecsülhetetlen értékét. A motkány (eredeti neve Scrat) egy fiktív ősállat („kardfogú mókus”), amely egy gülüszemű, szürke, bozontos mókusra hasonlít. Beszélni nem tud, csak különféle üvöltéseket és rikoltásokat hallat, de érti, amit mondanak neki. Egyetlen célja van: makkokat gyűjt és rejt el különböző helyeken. Tetteivel epizódszereplőként felbukkanva azonban végigkíséri a történetet, és adott esetben nagy befolyással lehet az események alakulására. Mondhatni eget rengető, földet mozgató, jégkorszakot, vízözönt előidéző tettei vannak, a makk, makkok levadászása közben. Azóta a motkány külön kisfilmben kapott főszerepet (Gone Nutty), illetve számítógépes játékokban is ő a főszereplő.

Kellemes kikapcsolódást, kellemes szórakozást kívánok mindenkinek,

aki úgy dönt, hogy megtekinti ezt a remek játékfilmet!!!