Itt található országunk túzokrezervátuma

Jellegzetes alföldi település Dévaványa, a Kőrös és a Berettyó által határolt síkságon fekszik. A település évezredek óta lakott, első írásos emlékei az 1330-as évekből való. Dévaványa legjelentősebb értéke a természeti környezet, határában terül el a „második Hortobágy”: hatalmas, gyógynövényekkel teli ősgyep, természetvédelmi terület.

Neve a szláv „Iván” keresztnév becézéséből Ványa, és a divánkozni (mai szóval tanácskozni) szóból ered. Az írásos emlékekben a település neve akkoriban Jana volt. 1334-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta. 1523-ban – egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél – már mezővásárosként említi. 1528-ban kiadott Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal. 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről. 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották. 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI. 1693-ban a tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része a Borsod vármegyei Tiszabábolnára menekült. 1711. évi Heves vármegye összeírása a községet ismét „Oppidum Ványa”, azaz Ványa mezőváros címmel illeti. 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel mint taxás nemesek maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti fizetéssel tartoztak. Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte. Az 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejére néhány hétre Heves vármegye székhelye lett, ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket. 1854-ben 8165 lakosa volt. 1872-ben az addigi mezővárosi rangja megszűnt és nagyközséggé alakult. 1876-tól Dévaványát Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez csatolták. 2000-ben városi rangot kapott.

Dévaványán működött a legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközség. Az első zsidók 1700-as évek végén telepedtek le a községben. 1850-ben a zsidó hitközség központja is volt. 1866-ban pedig megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoztak nagyobb kereskedést is. Volt köztük gabonakereskedő, fatelepes. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi. 1910 például 269 tagja volt a hitközségnek. Sajnos az 1938-as zsidótörvények nem kímélték őket, kereskedéseiket bezárták, házukat eladásra kényszerítették, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

A város látnivalói: a református és a katolikus templom, amelyek a város főterén állnak. Itt található a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta. A tájvédelmi körzetben él a legnagyobb túzokállomány. Szép látványosság a Vágóhíd épülete, Jéggyár, víztorony, szőnyegszövő, a régi malom épülete, világháborús emlékmű, Túréri-tó, Strandfürdő, Ifjúsági tábor, Túzokrezervátum. Lógató Horgásztó.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése