Itt található az S.O.S. Gyermekfalu

Battonya a Dél-Alföldön van, Békés vármegyében. Az Alföld és a megye délkeleti részén, a Száraz-ér mellett, a román határ közvetlen közelében található, Határátkelőhely Tornyán át Romániába, a határ kb. 6 kilométerre van. Szomszédos települések észak felől Kunágota, Magyardombegyház, Kisdombegyház, északkelet felől Dombegyház, nyugat felől Mezőhegyes, északnyugat felől pedig Mezőkovácsháza.

A kőkor óta lakott hely, ennek bizonyítékaként a régészek feltárták a neolit telepeket, illetve a nagy kiterjedésű bronzkori temetőt. Első írásos említése 1340-ből származik, Bothaanyaegyháza néven. Az 1437-ben feljegyzett első birtokosa szekcsői Herczeg Rafael, boszniai választott püspök volt. A század közepén már a Lackffyak birtoka volt, majd a temesi főispáné, Harapkói Bothos Andrásé lett. Már a Lackffyak korában Alsó-, Középső- és Felső-Battonyára oszlott a népes helység.

Hunyadi Mátyás, aki addig a lippai vár fenntartására fordította a falu jövedelmeit, 1463. februárjában édesanyja, Szilágyi Erzsébet udvartartására ajándékozta, hat más birtokkal együtt. 1563-ban, a török fenyegető közelségében már csak 87 adózó jobbágy élt itt, akik mind magyarok voltak. Sajnos 1529-től a település a török portyázásoknak volt kitéve, 1566-ban Gyula vára elesett, így Battonya is török kézre került. A török és a magyar által egyaránt sarcolt, adóztatott falu pusztulása 1596-ban következett be, amikor a Báthory Zsigmond politikai fordulatán felbőszült III. Mehmed szultán a Máramaros környékéről mozgósított tatár csapatok dúlásának engedte át a vidéket. A kiürült falut a délről menekülő délszláv telepesek foglalták el, de 1693-ban őket is elsöpörte a császári csapatok elől visszavonuló, Csanád vármegye szabad rablására engedett török-tatár sereg. A hódoltság után Battonya a Kincstár birtokába került, s 1720-ban mindössze 24 adófizető jobbágyot számláltak. 20 szerb család, 2 román és 2 magyar. A szerbek valószínűleg a császári seregekkel érkeztek és Heissler Donát császári tábornok telepítette le őket a szinte kipusztult Csanád, Arad és Zaránd vármegyékbe. Ez időben Csanád vármegye, amely ekkor Battonya, Makó, Földeák és Tornya településekből állt mindössze 2500 főt számlált.

Vályi András anno leírta, hogy „Battonya magyar, rátz és oláh falu Csanád vármegyében, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tornyához közel, melynek filiája, mivel határja magasan fekszik, piatzozása Aradon és Szegeden, mellyektől távol fekszik, termékenysége középszerű, második osztálybéli.”

1839-ban Battonya mezőváros lett, de ez a rang 1871 után puszta címmé vált, majd 1886-tól az egész országban megszűnt. Ezek után Battonya rangja 1950-ig nagyközség volt. A világosi fegyverletétel után a XIX. század második felére a település Csanád vármegye második legnépesebb városa volt. Az 1800-as évek utolsó harmadában a mezőváros nagy fejlődésnek indult: 1870-ben gőzmalom épült, 1872-ben telekkönyvi hivatal kezdte meg működését, 1875-ben téglagyár létesült. 1882-ben megépült a vasút, majd 1884-ben szikvízgyár jött létre, 1885-ben takarékpénztár, 1886-ban pedig dohánybeváltó létesült. Szintén az 1880-as, 1890-es években jött létre az első temetkezési vállalkozás, a tűzoltó-egylet, a vöröskeresztes egylet. Ekkor létesült a távírda, a nyomda és egy faiskola is. Szintén ekkor jött létre a kisdedóvó és a felső leányiskola is. 1896-ban megépült a nagy méretű, kétoldali karzatos klasszikus stílusú zsinagóga és rabbiház. Ezzel a két épülettel létrejött az izraelita hitközség központja. 1930-ban 12 718 lakosából 9784 magyar, 1591 szerb, 1155 román, 116 szlovák és 61 német. Az első világháború után a trianoni békediktátum következtében Battonyából a térség gazdasági és közigazgatási központjából egy elsorvasztásra kárhoztatott határszéli település lett. A település reménytelennek ítélt sorsát mutatja az is, hogy a két világháború között a lakosok tömegesen költöztek el a községből. A rendszerváltás előtt a hivatalos álláspont szerint a német hadsereget üldöző szovjet Vörös hadsereg csapatai itt lépték át először az országunk határát 1944. szeptember 23-án. Valójában az oroszok itt voltak augusztus 26-án az Ojtozi-szorosban. 1950 előtt a Battonyai járás székhelye volt, de a megyerendezéskor, a megyék jelenlegi kialakításakor került Békés megyéhez, és ugyanabban az évben csatolták a Mezőkovácsházi járáshoz. 1989-ben nyilvánították városnak. Van buszállomása és vasútállomása is.

2018-ban adták át a gyógynövény-feldolgozó üzemet. Az üzemben magyar kutatók által megalkotott, világszabadalmi bejelentéssel védett eljárás során öt növényfaj magjaiból (len, kender, máriatövis, fűszerkömény, citrom) az eddigieknél koncentráltabb formában nyerik ki a hatóanyagokat és készítenek belőlük kivonatokat, étrend-kiegészítőket és krémeket.

Nevezetességei, látnivalói: Római katolikus templom, Földmunkásmozgalmi emlékmű, Petőfi Sándor mellszobra, I. és II. világháborús emlékművek, Szabadság-emlékmű, Szerb ortodox templom, Kőkereszt, Román ortodox templom, Román ortodox parókia, Görögkatolikus templom, Városháza, József Attila szobra, Mikes Kelemen mellszobra, Kaszinó, Református templom Evangélikus templom, Molnár C. Pál emlékház és mellszobra, XI. századi templomrom, zsidó temető, Római katolikus temetőkápolna, SOS gyermekfalu, Hermann Gmeiner mellszobra, Battonyai Termál Strandfürdő.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése