Hogyan látta az író messziről a tragédiát

Ez a könyv Bombera Krisztina naplója New York-ból 2001. szeptemberétől 2002. februárjáig. Újságírós, mondhatnánk: az ember elutazik és az események követik őt. A könyv címe megtévesztő. Az volt az első gondolatom amikor kézben fogtam, hogy a szeptember 11-ei eseményekről fog szólni, esetleges előzményeiről és következményeiről. De mondhatom azt, hogy tévedtem. Bár kaptam némi kis ízelítőt ezekből, de ez nagyon a felszíne, mint amire számítottam, gondoltam a borító alapján. Ez egy naplószerű visszaemlékezés, amely nekem kicsit érdektelen információhalmazokkal van tele. Nem voltam túlságosan kíváncsi az igaz, hogy mikor, hol, kivel ismerkedett meg, de mégis ezek a történet elmesélése közben pár érdekes részt is olvastam. Mivel a történet idején már 31 éves voltam nagyjából volt emlékezetem a terrorcselekményről. De ettől függetlenül meglepett, hogy áltűzoltók kerestek ékszereket a romok alatt, vagy nőtt a forgalmuk a prostiknak, hogy az ételfutárok épületekben csak bizonyos szintig szállítottak és sok-sok furcsa dolgot olvashattam még. Tény, hogy egy kívülálló kevésbé értheti és életi meg a tragédia utáni eseményeket, de ettől függetlenül csalódott vagyok, hogy mennyire felszínes a könyv tartalmilag. Amúgy azt is be kell valljam, hogy néha jobban érdekeltek a hónapok közötti képek, mint maga a szöveg. De, mindettől függetlenül érdekes az olvasmány, a könyv kb. 80% személyes élmény leírása. A könyv végig gördülékeny, sok-sok apró szemelvényből áll, benne van maga a tragédia is, meg a mögöttes sorsokra is fényt vetít. Persze a könyv maga azzal a nappal indít, mikor megtörtént a tragédia. Bombera Krisztina nem tartózkodott közvetlen a helyszínen, ezért inkább órákkal későbbi benyomásoktól indítja a tudósítást. Bár az emberek nagy részét a 11-ei események kötik le legjobban, a könyvből végigkövethetjük, hogy mi volt azután. Hogy féltek a metró megállása miatt, törmeléket takarítottak, por szállt mindenfele és a belőlük adódó betegségek, mint a lépfene milyen hatással volt az emberekre. A könyv sorai között elbújnak a megrázó kisebb történetek, a szerencsésen túlélők, az áldozatok rokonainak büszkesége, a sokszor kilátástalannak tűnő jövő stb. Legalább ezerötszáz gyerek maradt árván vagy félárván csak a Cantor Fitzgerald kötvényforgalmazó cégnél. Az északi torony legfelső emeletét elfoglaló vállalat szinte teljes gárdája, 657 ember veszítette életét. Túl sokat ír a könyvben a média szerepéről, még ha oly fontos szerepet is töltöttek be. Krisztina végig a távolból szemléli az eseményeket ez érződik egész végig, mondhatni nem sok szív van a sorok között, talán több emberi sors, emberi történet férhetett volna bele.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése