Harci kutyából lett a legkedvesebb kedvenc

A kalandvágyó, intelligens és élénk airedale terrier a terrierek egyik legnagyobb képviselője. Kiváló vadászkutya, aki a világháborúk során is megállta a helyét. Az airedale terrier igazi munkakutya, aki szinte bármilyen feladatot képes elvégezni. Sokoldalúságát jól mutatja, hogy vadászatokon, a hadseregben, rendőr- és keresőkutyaként is remekül helytállt. Mindegyik pozícióban úttörő volt, az első ilyen ebek egyike. De nemcsak munkakutyának, hanem családi kedvenceknek is nagyszerű, feltéve, ha gondoskodik arról gazdája, hogy kellő mennyiségű időt foglalkozzon vele. Ez az aktív eb, akit a terrierek királyaként is emlegetnek, szereti a gyerekeket és nagyszerű játszótársuk lehet.

Eredete: Nevéből könnyű kikövetkeztetni, hogy angol fajtáról van szó. Kialakulása a 19. század közepére tehető, a Yorkshire-ban található Aire folyóról kapta a nevét. A dale szó pedig vidéket jelent angolul. Őseinek angol terriereket tartanak. Köztük lehet a már kihalt óangol terrier vagy blcak and tan terrier, egyesek szerint a gordon szetternek, a skót juhászkutyának, de az ír és a bedlington terriernek is köze lehet a fajtához. Az idők során keresztezték a vidravadász kopóval, azaz az otterhounddal, hogy vízi vadászatra is alkalmazható legyen. A terrierek királyaként emlegetett airedale terrier a munkásosztály kedvence volt. A gyárak környékén patkányokra vadászott, az erdős, mocsaras vidékeken vidrákra, borzokra, rókákra, de őrző-védő feladatok ellátására is alkalmazták. Igazi jól bevált, mindenes kutyaként tekintettek rá, aki még a vízben is megállta a helyét. 1879-ben egy yorkshire-i kiállításon már külön fajtaként tüntették fel az airedale terriereket. Ekkor még working terriernek vagy waterside terriernek nevezték, a kiállításon pedig bingley terrierként jelent meg. Egy ottani bíró javasolta, hogy válasszanak neki egy tetszetősebb, a városi emberek számára hívogatóbb nevet. A fajta rendkívüli sokoldalúságát és rendkívüli tehetségét azonban tragikus események során tudták bizonyítani. Airedale terriereket már a kínai bokszerlázadáskor, illetve az orosz-japán háborúban is használtak jelző- és szanitéckutyának. Az I. világháborúban a németek alkalmazták először a terrierek legnagyobb képviselőjét. A kutyák számos feladatot láttak el. Őrző-védő, határőr-, rendőr- és hadi kutya vált belőlük. Ezek az ebek üzeneteket továbbítottak a lövészárkokban harcoló katonáknak, de sebesültek mentésére, keresésére és a Vöröskereszt által küldött elsősegélycsomagok szállítására is használták. De nemcsak a németek, hanem az angolok is felismerték hazai fajtájuk tehetségét és őrszemként, illetve üzenetközvetítőként ők is bevetették a terriereket. Így vált azon fajták egyikévé, akiket elsőként alkalmaztak efféle célokra. Egyikőjükét még Viktória Kereszttel is kitüntették, ami az Egyesült Királyság legrangosabb kitüntetése. Az airedale terrierek azóta szerencsére nyugodtabb életet élnek, családi kedvencként, kísérőkutyaként terjedtek el a háborúk után.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése