Énekes madár

Fekete rigó

Egy héttel ezelőtt a macskánk a szájában egy fekete rigóval érkezett az ajtóhoz. Szerencsére sikerült időben kiszabadítani a szájából a madárkát, így megmenekült. Kivettük a macska szájából a madarat, majd szabadjára engedtük, de sajnos valószínűleg kissé megsérült a szárnya, mert nem igazán változtatott helyet, repülni meg főleg nem tudott. Így a kis rigót betettük egy kibélelt dobozba, enni, inni adtunk neki, s vártuk hogy gyógyultan szabadjára engedhessük. Nagyon szerette a napraforgó magot, s friss zöldekkel, gilisztával is kínáltuk őt. Szerencsére igen hamar meggyógyult, így ma végre visszaengedhettük a természetes helyére, a szabadba. 🙂

A fekete rigó (Turdus merula) Eurázsia nagy részén elterjedt énekesmadár, mely a sík, domb és hegyvidéki területeken, valamint jó alkalmazkodó képességének köszönhetően a városokban is megtelepszik. Csodálatos énekét így szinte bárhol hallhatjuk. Megfigyelhetjük, akár a kertben giliszta után kutatva a talajon, akár télen a madáretető környékén, más madarak társaságában. Táplálékát főként a giliszták és a lószúnyogok jelentik, míg a hidegebb időben a különféle cserjék, például a bodza, vadrózsa vagy galagonya termését is fogyasztja. Ha szeretnénk télen az etető közelébe csalogatni és segíteni számára, hogy átvészelje a telet, gyümölcsöt, zöldségeket, sajtot vagy túrót helyezzünk ki. Jó megoldást jelent, ha például félbevágott almát szúrunk a kertünkben található cserjék ágaira.

A fekete rigó testhossza 23,5-29 cm, szárnyfesztávolsága 34–38 cm, súlya 80–125 gramm. A hím és a tojó tollazata lényegesen eltér egymástól. A hímek külseje rendkívül elegáns, köszönhetően fekete, fényes tollazatuknak, mellyel szép kontrasztot alkot narancssárga csőrük és sárga színű pupilla körüli gyűrűjük. A tojó kevésbé feltűnő, tollazata barna színű, torka barnás-fehér árnyalatú, begyén halvány foltokkal, csőre sárgásbarna.  A fiatal példányok az első vedlésig mellükön erősebben, míg felső részükön halványan pettyezettek. Az első éves hímek nagyon hasonlítanak a felnőtt hímekre, de csőrük sötétebb, pupilla körüli gyűrűjük halványabb, szárnyaik pedig inkább barnás árnyalatúak, a testüket fedő tollazat viszont már fekete árnyalatú.

A fekete rigó kiváló énekes, dalát főként nappal hallhatjuk, de városi környezetben, a mesterséges fény hatására időnként éjjel is énekel. Territoriális madár, a hímek februárban foglalnak revírt, melyet hangos énekükkel adnak a tojók tudtára. Évente kétszer, időnként háromszor is költ. Lomberdőkben, erdőszéleken, bokros területeken, kertekben és parkokban is megtalálhatjuk fészkét, melyet a tojó épít gallyakból, fűszálakból és sárból, bokrokra, fákra, ereszcsatornákra, épületekre időnként a talajra.

A fekete rigó meglehetősen elővigyázatlan, ezért nem ritka, hogy megsemmisülnek fészekaljai, gyakori az is, hogy a tojásos fészekaljakat elhagyja, és máshol kezd költésbe. Általában 4-5, ritkább esetekben 6 tojást rak, a 14 napig tartó kotlás, az utolsó tojás lerakása után kezdődik. A fiókák 12-13 napos korukban hagyják el a fészket, ezután teljes kifejlődésükig a fiatal madarakat a szülők etetik. A fiatal fekete rigók a szülőkhöz hasonlóan állati táplálékon nevelkednek, szüleik hernyókkal, gilisztákkal, bogarakkal etetik őket.

A mi kis rigónk már szabadon és megerősödve, egészségesen repked a kertben, s néha visszatér hozzánk. Úgy tűnik, hogy megjegyzett minket, mert igencsak közel jön hozzánk.

Bondár Dinda

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése