BÁNÁTI – BÁNSÁGI SÁFRÁNY

BÁNÁTI SÁFRÁNY

A bánáti sáfrány vagy bánsági sáfrány (Crocus banaticus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó sáfrány (Crocus) nemzetség egyik ősszel virágzó faja. A nősziromfélék (Iridaceae) a spárgavirágúak rendjének egy családja. Nyolcvan nemzetség, egyezerötszáz faj tartozik ide. Ezek többsége Dél-Afrikában (afrotropikus ökozóna) vagy Amerika trópusi-szubtrópusi területein honos, bőségesen előfordulnak azonban a mérsékelt égövben is képviselőik. Közéjük tartozik a sáfrány fűszernövény is. A nősziromfélék általában lágyszárú, évelő növények. Földbeli hajtásuk rizóma, hagymagumó vagy gumó. Leveleik kard alakúak, két sorban állnak, alapjuk hüvelyként ellapulva a szárat öleli. Forgó- vagy legyezővirágzatba csoportosuló, illetve magános virágaik fokozatosan zigomorfakká válnak. A bimbókat buroklevél (spatha) borítja. A két lepelkör tagjai sokszor erőteljesen különböznek egymástól, aljukon gyakran egymással összeforrtak. A kifelé hajló porzók száma három, a belső porzókör hiányzik. Magházuk szinte mindig alsó állású (kivétel a család kladogramján alapi helyzetű Isophysis, ami felső állású), három termőlevél formálja. Nagyszámú magkezdeményük tengelyi placentációjú. Bibéjük változatos alakulású, szembetűnő. Gyakran háromkaréjú és színes, lepelszerű. Termésük toktermés. Gyökérszőreik nincsenek, a gyökerek mikorrhiza borítja.

A bánáti más néven bánsáégi sáfrányre jellemző, hogy tíz, tizenegy, tizenkettő centiméter magasra nő. Hat lilás lepellevele közül a belső három feleakkora, mint a külsők. Sötét, kékeslila bibéje számos finom szálú sallangra oszlik. Porzói sárgák. Szeptembertől novemberig virágzik, tehát pont akkor amikor a virágok többsége már nem.

Szépsége elragadó (tehát nem csoda, hogy amikor a bánságban jártam a születésnapom, szeptember környékén, megcsodálhattam, gyönyörködhettem eme nemes virágban, a bánáti más néven bánsági sáfrányban.) Termést a következő, tehát szeptembert követő év tavaszán hoz. Levelei is akkor láthatók.  Elterjedése, élőhelye leginkább a Balkán-félsziget, Ukrajna, Szerbia, Romániában pedig Erdély endemikus növénye. Élőhelyei a hegyvidéki völgyek és lombhullató erdők.  Ami jellemző még a bánsági tehát a bánáti sáfrányra, hogy fehér színváltozatban is ismert. Gyönyörű szépségesen szép látványban lehet részünk, ha szeptemberben a bánságba látogatunk!

Érdemes ellátogatni Erdélybe szeptemberben is, nemcsak a magyarság múltja miatt,

de a szépséges látvány, a csodákban gazdag látvány kedvéért is!

Elsősorban a Bánságot javaslom mindenkinek, aki Erdélybe látogat

Szeptember vége felé mert megéri oda elmenni, gyönyörűséges látvány

és a híres Erdélyi vendégszeretet miatt is!

(Vigyázni kell arra, ha a házigazda étellell kínál, vagy pálinkával,

esetleg házi kenyérrel, juhtúróval, kecsketejjel,

nem csak hogy illik, de kötelező is elfogadni

különben sértődést okozhatunk a házigazdában!!!) 

Kollár Alíz Margit

Ajánlom

Tetszik

+1

Szabálysértés bejelentése