Az utolsó mohikán remekmű

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán

Az utolsó mohikán, a Bőrharisnya-történetek időrendben második kötete.

A történet szerint 1757 -ben vagyunk, éppen egy esztendeje robbant ki Európában az úgynevezett “Hét éves háború” (1756-1763), melyet Winston Churchill “a valódi első világháborúnak” nevezett, mivel ELŐSZÖR itt fordult elő a történelemben, hogy szinte minden kontinensen zajlottak harcok, ugyanazon nemzetközi konfliktusrendszer keretében. A nevezetes háborúban egyik oldalon Anglia állt, az akkoriban megerősödő és nagyhatalommá váló Poroszországgal szövetségben, míg velük szemben, a másik oldalon Franciaország viselt hadat, összefogva Ausztriával és Oroszországgal. A háború Európában bizonyos vitatott területekért folyt (például Poroszország – Ausztria közt Sziléziáért), Amerikában és Ázsiában pedig a legértékesebb gyarmatterületek (India, Amerika) birtoklása volt a tét. Indiából ebben a háborúban szorították ki az angolok a franciákat Észak-Amerikában pedig óriási küzdelem folyt köztük a Nagy-tavak vidékéért és a Mississippi menti területekért. A megelőző évszázadban Franciaország ugyanis sikeresen gyarmatosítani tudta a Mississippi vízgyűjtő területét, a Szent Lőrinc folyótól kiindulva, egészen a Mexikói-öböl partján fekvő New Orleansig. A franciák és angolok 1756 -ban véres háborút kezdtek egymással, melynek során a franciák összefogtak bizonyos indián törzsekkel (pl. a huronokkal) és velük szövetségben harcoltak a vörös kabátosok seregei ellen (vagyis az angolokkal). Az indiánok nagy számú részvétele miatt a küzdelem “francia – indián háború” néven vonult be a kontinens krónikájába. A küzdelem során fokozatosan az angolok kerültek fölénybe, végül 1763 -ra sikeres visszaszorították a franciákat északra, egészen Kanadába. A film cselekménye azonban még a háború kezdetén játszódik, amikor az erőviszonyok még szinte teljesen kiegyenlítettek voltak. A történet középpontjában a britek kezén lévő William Henry erődöt parancsnokló Munro alezredes és két gyönyörű lánya, Cora és Alice állnak, akik a film elején épp édesapjukhoz igyekeznek eljutni. (Az alezredest Maurice Roeves, a lányait pedig Madeleine Stowe és Jodhi May alakítja.) A lányok úti-célját, vagyis apjuk állomáshelyét jelentő erőd a Lake George partján, Bostontól nagyjából 300 km -re nyugatra fekszik és épp erős francia ostrom alatt áll. A támaszpontot 1757 nyarán egyébként valóban szorosan zárta körbe a Montcalm tábornok vezette francia sereg. A lányok erődbe jutása egyáltalán nem tűnt tehát könnyű feladatnak. A Munro alezredeshez igyekvő kis csapatot egy indián vezeti, Magua, aki csak látszólag szolgálja az angolokat, valójában a franciáknak dolgozik, mert leszámolni valója van a brit ezredessel. Az áruló Magua tőrbe csalja a briteket, így a két nő is halálos veszélybe kerül. Ekkor azonban felbukkan a film központi alakja, az indiánok közt nevelkedett Nathaniel (Daniel Day-Lewis) és két mohikán társával (Unkasszal és Csingacsgukkal) együtt kimenekíti a csapat tagjait, szorult helyzetükből. Miközben Nathaniel, (indián nevén Sólyomszem) segít a lányoknak eljutni az ostromlott angol erődbe (apjukhoz), kölcsönös szimpátia alakul ki közte és Cora (az idősebb lány) között. Sajnos azonban a briteknek fel kell adniuk az erődöt, így a lányoknak újból útra kell kelniük, a támaszpont védőivel együtt. A győztes franciákkal kötött alku nyomán békésen távozó 2000 embert azonban a franciákat támogató indiánok megtámadják és óriási vérengzésbe kezdenek. Az ezredes elesik, a lányok pedig huron fogságba kerülnek. Érdemes megjegyezni, hogy az említett vérengzésről sokáig úgy tudta a történettudomány, hogy 1500 halálos áldozattal járt, ám újabban egyes kutatók felvetették, hogy ez csupán gyarmati propaganda volt és valójában néhány száz angolt öltek meg.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

+2

Szabálysértés bejelentése