Az Afrikai oroszlánkutya titka

Tizenöt évvel ezelőtt, az egyik kutyakiállításon beleszerettünk egy olyan különleges kutyafajtába, mint a dél-afrikai Rhodesian Ridgeback vagy ahogy sokan emlegetik az Afrikai oroszlánkutya fajtájába.Ez a fajtatiszta letisztult szép ebnek, egyre több rajongója van Európában is. Nem csoda, mert a robusztus vadászkutya elbűvöli az embert büszke, bátor lényével a gazdákkal szembeni barátságos gyengédséggel kombinálva. Minden esetre ahhoz, hogy fajtájának megfelelően tartsa, sok helyre és kutyás tapasztalatokra van szükség.

A ridgeback („tarajoshátú“) nevet feltűnő külső jegyének köszönheti: a hátán fut egy szőrcsík, melynek szálai ellentétes irányban nőnek. Ennek a szőrbarázdának, amely közvetlenül a vállak mögött kezdődik, egyértelműen el kell határolódnia, a lábak felé vékonyodik és a hátsó combok vonaláig tart. A fajta megjelenési formája nem teljesen egységes, mindazonáltal minden egyed kinézetének alapja azonos. A célzott tenyésztés kezdetekor az alkalmas kutyák kiválasztásánál mindenekelőtt a funkcionalitás volt a mérvadó, ami a testfelépítésen látható: mozgásra van kialakítva és erőteljesen izmos, de soha nem túl masszív. Max. 70 cm marmagasságú kanok kb. 34 kg-ot nyomnak, a szukák pedig elérhetik a 65 cm-t is. Rövid és sima szőrzete a búzaszíntől a világos vörösig többféle is lehet. A standard szerint a fehér vagy fekete szőr csak kis mértékben fordulhat elő bizonyos helyeken, mint pl. a mellkason vagy a lábujjakon.

A rhodesian név elárulja a büszke kutyák származási helyét: az igazán fiatal fajta az egykori Rodézia (a mai Zimbabwe) délkelet-afrikai államból ered. Itt 1922-ben a fajta kedvelői készítették el az első standardot. Mindazonáltal az afrikai oroszlánkutya ősei Dél-Afrikából származnak, ahol már évszázadok óta őrző-védő és vadászkutyaként tartották, ezért tekinthető hivatalosan Dél-Afrika származási országának. A rhodesian ridgeback az egyetlen Dél-Afrikából származó fajta, melyet az FCI elismer. Az oroszlánkutya megjelölést azért kapták, mert oroszlánvadászaton vetették be őket. Ennek során több kutya együttesen tartotta fel a kiszemelt oroszlánt és addig ugatták a vadállatot, míg meg nem érkezett a vadász. A fehér bevándorlók hatására, akik más fajok őseivel, mint pl. dogokkal, terrierekkel és agarakkal, keresztezték a fajtát, nyerte el mai megjelenési formáját.

Temperamentumos, hűséges, okos és önfejű – az afrikai oroszlánkutya jelleme sok kutyabarát érdeklődését felkelti. Azonban csak megfelelő neveléssel és sok mozgással terelhető ezen erős és gyors kutya kiterjedt területvédő magatartása, valamint magas védelmi készsége a helyes irányba. Akinek ezt sikerült elérnie, az elmondhatja, hogy életre szóló barátot talált magának a rhodesian ridgeback személyében. Idegen kutyákkal és emberekkel szemben általában visszafogottan viselkedik anélkül, hogy agresszív vagy félénk lenne.

Az öntudatos és csökönyös afrikai oroszlánkutya még a kutyaszakértőket is kihívások elé állítja nevelési ügyekben. Teljes mértékű következetességre és pozitív motivációra van szüksége, mert az okos négylábú gyorsan elveszti lelkesedését, ha túl nagy nyomásnak van kitéve. Ezért gazdájának azt érdemes célul kitűznie, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a szeretetteljes szigorúság és a türelem között. A pozitív megerősítés vezet a fajta képviselőinek jól neveltségéhez. Ezenkívül vegye figyelembe a nevelés során, hogy kb. két évesen lesznek testileg és lelkileg teljesen „felnőttek“, ami miatt a bonyolultabb kölyök- és tinédzser szakasz tovább tart.

A fajta csak haladó kutyatartóknak alkalmas, akik elegendő helyet tudnak biztosítani kedvencük számára és aktív, sportos életet élnek. A nagy mozgásigényű, erős ebek nem valók a nagyváros betontengerébe, főleg nem lakásba. Ezenkívül nem ajánlott az állatnak sokat lépcsőznie – különösen kölyökkorban kell erre odafigyelni. Ha adottak a feltételek, akkor is érdemes kritikusan végig gondolni, hogy felelősséget tud-e vállalni egy háziállatért több évre szólóan. Fontos, hogy a háztartásban élő minden családtag egyet értsen az eb beköltözésével és senki se legyen allergiás a kutyaszőrre. A gyerekek is jó barátságot köthetnek ennek a fajtának a képviselőivel, azonban kicsit idősebb gyerekeknél ajánljuk és csak akkor, ha ismerik az alapvető szabályokat arra vonatkozóan, hogyan kell tiszteletteljesen bánni egy négylábúval.

Ezenkívül a kisgyermekek esetében fennáll annak a veszélye, hogy az erős kutya a játék hevében vagy üdvözléskor véletlenül fellöki csemetéjét. Általában jól kijönnek a cicákkal is, amennyiben már kölyökkorban megkezdődik az összeszoktatás. A szabadon szaladgáló idegen macskákat – még akkor is, ha az a kedves szomszédé –, zsákmánynak fogja nézni. Ezért ajánlott a kertet magas kerítéssel körül venni. Apropó kert: a tökéletesen gondozott ágyások szerelmeseinek rossz hír, hogy az afrikai oroszlánkutya feltehetőleg hamar gödrökkel teli, természetes kertté fogja változtatni virágzó oázisukat.

Ennyit a fajta bemutatásáról, most jöjjön a saját történetem:

Még 2006-ban, Egerben egy neves tenyésztőnél tettünk látogatást, ahol kölykök születtek. A kiválasztása nagyon érdekes volt. Megkaptuk az engedélyt arra, hogy bemehessünk a kennelbe s eldöntsük nekünk melyik a legkedvesebb kis eb.Visszagondolva, talán Ő választott ki minket. Amint beléptünk az egyik kis “dömdödöm” odarohant hozzánk s elkezdte rágcsálni a cipőfűzőmet, miközben összevissza ugrándozott.A többi csöppség ránk se hederített.Olyan édes pofija volt s olyan kis kedves, hogy őrá esett a választásunk.Igazi tenyésztőhöz méltóan, csak egy hónapos kora után hozhattuk el Őkelmét, mert még szoptatta a Mamája.

Később létrehoztuk a Makanga kennelt ahol Zulu lett az alapítótag.Három alommal örvendeztett meg bennünket élete során.Számos versenyt nyert utódot kapott a világ tőle.Sajnos 16 évesen eltávozott, de emléke örökké a szívünkben él.