Árpád fejedelem táborozott itt s róla kapta nevét

Árpádhalom egy nagyon régi település, még az Árpád-korra vezethető vissza. Községi rangja van és Csongrád-Csanád vármegyében található, a Szentesi járásban. A hagyomány úgy tartja, hogy a falu határában található földhalmok között vert tábort Árpád fejedelem vezéreivel, amikor Pusztaszer felé tartottak. Ezen halmok közül a legnagyobbik volt a fejedelemé, ez lett Árpádhalma. Egy-két évig táborozott itt Árpád fejedelem. Az 1950-es évekig Nagymágocshoz tartozott. Birtokosai a területnek a Károlyi és a Berchtold család voltak. 1956-ban alakult önálló községgé. A falut 1906 és 1972 között vasútvonal kötötte össze a szomszédos Fábiánsebestyénnel, valamint kisvasúti vonal vezetett Nagymágocsra is. Az 1970-es évektől az 1990-es rendszerváltásig Nagymágoccsal közös tanácsa volt. 1990 októberétől az ország többi községéhez hasonlóan helyi önkormányzata lett. A lakosok nagyobb része mezőgazdaságból él. 1950 óta 6 termelőszövetkezet működött, ezek aztán később egyesültek majd végül maradt az Árpád Tsz. 1910-től elemi népiskola működött a tanyaközpontban, ez később nyolc majd 4 osztályos általános iskola lett. 0994-től ismét nyolcosztályos, 2008-tól a fábiánsebestyéni Arany János ÁMK-val társulásban működnek. Az alsótagozatosok helyben, a felsősök Fábiánsebestyénre utaznak.

A község nevezetességei közé tartozik a Károlyi-Berchtold kastély. Gróf Károlyi Alajos lánya, Károlyi Ferdinanda (házassága után Gróf Berchtold Lipótné) 1897-1898 folyamán klasszicizáló, eklektikus stílusú kastélyt építettet a faluban. Eredetileg 22 szobából, fürdőszobákból és egyéb mellékhelyiségekből álló kastély a háborúkat szinte minden károsodás nélkül átvészelte. 1947-ben államosították. Előbb árvaházként hasznosították, később állami általános iskola és tanulóotthon lett. Az épület ma művelődési ház, iskola és könyvtár. Mellette áll Árpád fejedelem szobra, Fromann Richárd 1996-ban készült alkotása. A kastély közelében található az 1920-21-ben épült kápolna, építtetője szintén gróf Berchtold Lipótné volt. A vidéken ritkaságnak számító favázas technikával épült római katolikus kápolna tervezője ismeretlen. A magyaros, nép szecessziós stílusú egyházi épület Hanauer Árpád István váci megyés püspök szentelte fel 1921-ben Jézus Szent Szíve tiszteletére. A falutól keletre, a Justhmajor felé vezető úton található a település állítólagos névadójául szolgáló kunhalom. A tetején Makovecz Imre 1989-ben életfát állított, itt tartják a falu megemlékezéseit a nemzeti ünnepeken.

Érdekességként elmondható, hogy az 1900-as évek elejétől a faluban élt Székács Elemér növénynemesítő, aki az 1055-ös búza fajtát nemesítette ki. A kastély dolgozott a magyar növénynemesítés úttörője is. A település címerében azóta is megtalálható a búzakalász motívum.

További nevezetesség az Ybl Miklós által tervezett magtár. Ez a legteljesebb a major és magtár épületei közül.

Ilyés Gyula a kunhalmokat katedrálisoknak nevezte írásában. Az Alföldnek sajátságos tájképi elemei voltak, egykori vízjárta síkság piramisai. Úgy tartják, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időkben ezek lettek a határhalmok. A levéltári dokumentumok, a kéziratos térképek és a katonai felmérések azt tanúsítják, hogy egykor mintegy negyvenezer kunhalom állhatott az Alföldön. A kunhalmok elsősorban tájképi, régészeti és növénytani értékként fontosak számunkra. Emellett azonban számos halomhoz történelmi események, legendák, hiedelmek, irodalmi emlékek és egyéb néprajzi kuriózumok fűződnek.

Buksika

Ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése