Pupillatágításra használják a gyógyászatban

Neve ógörög, de egyesek szerint szláv eredetű. Ebszőlőfékék, burgonyafélék családjába tartozik. A beléndek egy vagy kétnyári növény, mely magról szaporodik. Az első évben többnyire csak tőállású nagy leveket hajt, melyek sűrű levélrózsát alkotnak. Kitelelés után magas szárat hajt, mely virágzik és magot érlel, majd kiszárad. Néha azonban már az első évben is virágzik, ekkor egynyári. Gyökere a petrezselyem gyökeréhez hasonlít, sárgás vagy barna, belül fehér színű és egyenesen lefelé nő a földbe kb. 10 centiméternyire és alig ágazik el. Piszkos- vagy szürkészöld színű, megnyúlt tojás alakú, öblösen karéjos levelei, melyek közül az alsók nyelesek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. Egy méternyire is megnő és tele van mirigyes szőrökkel, mely megfogva ragadós érzetet kelt. A szár belül üres és kisebb mértékben elágazó, egynéhány vastagabb oldalágat hajt. A tőállású levelei 15-30 cm hosszúak, közepén 8-15 cm szélesek, szélük mélyen bevágott, durván fogas szélűek. A száron lévő levelek egyharmaddal kisebbek vagy feleakkorák, mint a tőállásúak. A levelek hegyes végűek, vastagok és jobbára szőrösek. Virágai igen rövid nyelűek, majdnem nyeletlenek, a felső levelek hónaljában egyenként, a szár tetején sűrűbben állnak. A virágon feltűnik legkívül a bögre alakú, zöld színű, erősen szőrös, egy darabokból lálló kehely, melynek karimája ötfogú. A kehely a virág elnyílása után is megmarad, még meg is nő és a toktermést körülfogja. Az érett toktermés körüli kehely annyira hegyes fogú, hogy szúr. A kelyhen belül van a párta, mely tölcsér alakú, szintén egy darabból áll. Karimája ötkarélyú. A párta színe piszkosságra, sötét bíborszínű erezettel. A párta külső oldalán szőrös, belül kopasz. A pártán belül 5 porzó van, melyek tövükön a pártához nőttek. A virágban legbelül van a magház, melyből a toktermés keletkezik. Utóbbit a megmaradó kehely körülveszi. A tok alsó része hosszabb, felül szűkebb kétrekeszű, érett korában a tetején levő fedő felnyílik, miáltal a nagyszámú magvak belőle kiszabadulnak. A mag kissé lapított, vesealakú, recés felületű, barnásszürke színű. A beléndek májustól augusztusig virágzik. A beléndek az egész országban elterjedt szemétdombokon, trágyás helyeken, száraz árkokban, községek utcáin, küls telkein és parlag helyein, utak szélén találhatóak, jobbára az emberlakta helyek táján. Szántóföldek mellett, legelőkön, vízpartokon volt megtalálható. Sovány, száraz, napos/félárnyékos fekvésű helyeken érdemes a beléndeket elvetni.

A beléndek igen mérges növény! Az egész növénynek kellemetlen, bódító szaga van. Bevéve szédülést, fejfájást, bénulást, tobzódást és végül halált okoz. Mérgezés esetén a megmérgezettnek hánytatót és erős ecetet kell adni.

A friss leveleiből készül a beléndek kivonat, melyből nyugtató, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és álmot hozó hatásánál fogva sokféle betegség, főleg görcsök, szamárhurut és idegláz ellen alkalmaznak, de reumás fájdalmak ellen is bedörzsölve. Igen komoly mellékhatásai vannak pl. szívműködési zavar, erős szívdobogás, növekvő pulzus és vérnyomás, gyors és mély légzés, pupilla tágulás stb.

Buksika

Nem ajánlom

Tetszik

0

Szabálysértés bejelentése